Nos, az átalakulás pötit NAGYON elhúzódott. Hogy miért, arról majd holnap beszámolok. (Ha netalántán halálra aggódná magát valaki - i'm fine, vagyis inkább ich fühle mich gut. Már jól vagyok, pánikra semmi ok. Köszönöm, hogy gondolsz rám! :)

Legyen elég annyi, hogy NEM NEM és NEM fejezem be a blogolást, oldalam aprócska hajója annyi tengeri vihar után evickél tovább, nem hódol be a hullámoknak és mindig arany középútra tart! (Ich liebe Horatius. <3)

Holnap jelentkezem! ;)
Speak

(Ja, és a kinézet még nincs kész, azt is befejezem holnap - a kódolást pláne ne nézzétek, még az előző kinézeté... apropó, mondtam már hogy beúítottam egy Photoshopot?! *örömujjongás*)

Ha eddig nem tudtátok volna, ha-tal-mas The Vampire Diaries (itthon Vámpírnaplók) fangirl vagyok, azon belül is Team Damon és Team TVDBoys (uccsó team az én művem - igenis minden pasi a sorozatban megér egy misét!)
 Szóval régóta írogatok már ebben a témában, de csak mostanában sikeredett értelmeset összehozni. Mielőtt még valaki berosálna, hogy már megint egy vámpírsztori, közlöm NEM: ebben a sztoriban ugyanis mindeni civil/halandó vagy ahogy akarod, de semmi szuperereje nincs. Ugyanolyan emberek, mint mi. (Leszámítva, hogy irtó mázlisták és irtó jól néznek ki mind - ha te éppen irtó mázlista vagy és irtó jól énzel ki, akkor ebben az esetben elnézést kérek.)
Lényeg a lényeg, száz szónak is egy a  vége - ha szereted a romantikus, hol nevettető, hol könnyfakasztó sztorikat és nem ver ki a víz a TVD karaktereitől, nagy szeretettel, teletabiöleléssel várlak. :)

+ Találkozunk a fagyöngy alatt +
The Vampire Diaries Fanfiction by belladance
(Nyugi, ez is én vagyok, meg a honlapon lévő bettabella is... fő a változatosság! ;))

EGY TÉL STEFAN NÉLKÜL - Elena magába zuhan, miután Stefan elutazik. Habár tudja, hogy csupán pár hónapról van szó, mégis úgy érzi, borzalmas időszaknak néz elébe. Ezt csak tetézi, hogy Stefan bátyja, Damon annyi év után visszatér a városba. Kapcsolatok köttetnek és szakadnak meg, csókok csattannak és könnyek hullanak, a végén pedig már senki sem tudja, mi lenne a megoldás. Megszoksz vagy megszöksz? Szeretsz vagy gyűlölsz? Annyi biztos, hogy az idei karácsony más lesz, mint a többi...

thevdfanfiction.freeblog.hu
thevdfanfiction.freeblog.hu
thevdfanfiction.freeblog.hu

Fáradt vagyok. Egyszerűen nincs jobb szó a jelenlegi állapotomra. Körülbelül úgy érzem magam, mint a képen látható ennivaló mopsz. Német nyelvvizsga feladatlapok korlátlan mennyiségben, "suliban éjszakázás", fizika óra előtti idegesség, nem létező, de valójában égető szükségű regényírás... mi lesz így velem?

[Sajna, gyerekek, ma ennyire futotta. Leeresztettem, mint a lufi, amit kiszúrtak a formás méhecskepopók a Micimackóban, mikor csacsi öreg medve a sárban hentergett, hogy mézet lopjon, emiatt felszállt a fára, ahol szembetalálkozott az imént említett jószágokkal. Szóval kivagyok. Friss talán SZERDÁN.]

A bővebb bejegyzéssel holnap tudok szolgálni (ugyanis fél óra múlva holnap van), addig itt egy kis ajánló. Ez a legszebb szám a sorozat OST-jéről, angol felirattal van, így még érthető is. A képek pedig magukért beszélnek.

Nos, igen, itt vagyok, az első tavaszi idióta bejegyzés óta, sajnos nem olyan frissen, mint akkor, de lényegesen több mondanivalóval. Szóval készülj fel, ez egy hosszú bejegyzés lesz. Éppen ezért kaptok több képet is, hogy ne unatkozzatok annyira. *vihogás*

A cím magyarázatra szorul, bár azért az alcím elárul egy s mást: igen, influenzás vagyok, szerencsére már nem a közveszélyes fázisban. Prüszkölök, prüsszentek, a hangom Chubakkát megszégyenítő morranáshoz hasonlatos, és nem vagyok képes elmozdulni a ruhazsepikém nélkül, amit egy halálos beteg-pillanatomban Bugyinak neveztem el. Szóval piszkosul belemásztam, de szerencsére már jobban vagyok. (Csak zárójelben: az egész kedden kezdődött, amikor is voltam olyan hülye, hogy hiába éreztem magam marhára nem jól reggel, azért bevánszorogtam az iskolába. Minimum tizen mondták, hogy ne haragudj, de nagyon *arul nézel ki, az uccsó óráról meg sikeresen el is jöttem... mit jöttem, felraktak a buszra! Tanulság: akármennyire is létfontosságú matekfelmérő-javítót írsz aznap, ha rosszul érzed magad, ne menj el, mert amilyen mákod van, úgyis elmarad. Tapasztalatból beszélek.) Fájdalmaim nagyban enyhítették: forró tea, forraltbor, Apu kedvessége, hogy megengedte, krimimaratont tartsak és végignézzek minden egyes olyan sorozatot a Coolon, ahol megölnek valakit/valakiket, rostos körte- és narancslé. ÉLJEN!

A kellemesnek messziről sem mondható közérzet mellett más rossz dolgok is történtek. Jó, nem kell tragédiára gondolni, de akkor sem örülök neki, hogy nem jöttek össze. Egyik ilyen a Fúzió novellaverseny második fordulója - nagyon tuti témát kaptunk (meseátírás), de ez a kis bacitömeg keresztbetett és nem tudtam megcsinálni. Oké, nem estem ki, mert passzolni azért lehet, de kicsit letört. JA és ha nem mondtam volna: az első forduló egész tutin sikerült, magasabb pontszámot és több elismerő szót kaptam, mint vártam. :)
A másik negatív dolog: a frisspótlás. Hetek óta ígérgetem, hogy kaptok valami érdemi frisst is, ennek ellenére nem nagyon akaródzott ez összejönni. Azért persze valamit csak hoztam:

- két verset: az egyiket, a Sohase címűt pár bejegyzéssel korábban már olvashattátok, a másik viszont brand new, Tűzlepte hóvirág kezdettel került be a Kincsesládába.

- valamint tettem fel egy új részt a Cseberből vödörbe-kisregénybe, aminek az ismertetőjét alább olvashatjátok.

Az egybefolyó, semmilyen napok tökelegét rikító, narancsszínű mentőcsónakok törik meg - na, azért nem éppen ilyen formában, de igazán megjelenik néhány kapaszkodó, ami új utat mutat az egyre tanácstalanabb Vikinek. És ennek ezúttal semmi köze Lillához vagy Danihoz...

elolvasom

- ha pedig szemfüles vagy, észrevehetsz még egy meglepetést a Kincsesládában, a Kisregényeknél. Hamarosan felteszem, remélem, tetszeni fog! ;)

Végezetül pedig jöjjön a szokásos zene.
Először marhára nem értettem, miért van ennyire oda mindenki ezért a számért - elég volt tíz másodpercet hallgatnom belőle, hogy kinyomjam. Ám miután az egyik kedvenc YouTube-os előadóm, Jayme készített belőle egy feldolgozást, MUSZÁJ volt végighallgatnom. És micsoda öröm, hogy megtettem! Úgy tökéletes, ahogy van - szomorú, keserű és aannyira közérthető az egész, szerintem mindenki megtalálhatja benne azt, aki mára már csak egy valaki a múltból. (ha bejött, csekkold a dalszöveget - ugyanolyan remek!)

A fenti előadó, aki pedig feldolgozta ezt, nem más, mint Jayme Dee, egy Amerikában élő lány, aki feldolgozásokat tölt fel a YouTube-csatornájára. Egy istenadta tehetség - megvan az a különlegesség a hangjában, amitől szerintem lehet olyan nagyszerű, mint Adele vagy Lana del Rey. Ide most a Somebody That I Used To Know coverjét linkeltem be, de ha tetszett, véletlenül se felejtsétek el csekkolni a többi videóját is, mert nagyon tud a lány! (Alig várom, hogy megjelenjen az albuma. Maxifix, hogy amint tudom, letöltöm és ide ki is postolom. ÍÍÍÍÍ)

Ezennel búcsúzom - egy időre.
Köszi, hogy végigrágtad magad ezen a bejegyzésen (is). Kicsit sok volt így ömlesztve, tudom, de úgy éreztem, muszáj mindent bepótolnom, ami kimaradt.
Puuuuuussz: Speak